Egyre több ország ismeri fel, hogy az acélhulladék stratégiai jelentőségű nyersanyag és az exportkorlátozás valamilyen formája mellett dönt. A hulladék nélkülözhetetlen másodlagos nyersanyag, amelynek felhasználásával az egyes országok hozzájárulhatnak éghajlati céljaik eléréséhez. Habár az első félévben nem nőtt a globális felhasználás, de minden előrejelzés arra utal, hogy a hulladék szerepe az acélgyártásban a következő években jelentősen nőni fog.

Világpiac

A fémhulladék jelentősége ellenére a globális vashulladék piac negatív tendenciákkal szembesült az év első felében. A Bureau of International Recycling (BIR) szerint a hulladék felhasználás minden nagyobb országban és jelentősebb régióban csökkent az előző év azonos időszakához képest. Továbbra is Kína a legnagyobb fogyasztó, bár a hulladék felhasználás még ott is 2,9%-kal, 116,2 millió tonnára csökkent év/év alapon. Emellett a globális import az év első felében 8%-kal csökkent 2022 azonos időszakához képest. A hulladék felhasználás és import csökkenése közvetlenül összefügg az acéltermelés csökkenésével. A világ nyersacél termelése az első félévben 1,1%-kal  943,9 millió tonnára csökkent, miközben voltak régiók, ahol a dinamika jelentősen eltért a globális átlagtól: az EU acéltermelése január és június között 10,9%-kal, míg Észak-Amerikáé 3,5% százalékkal volt alacsonyabb az előző év azonos időszakához képest. Az acélpiacot lassítják a magas hitelkamatok és energiaárak, az infláció és a valuták leértékelődése a világ egyes régióiban.

Európa

Az Európai Unió a világ egyik legnagyobb acéltörmelék felhasználója, emellett a világ egyik legnagyobb hulladékexportőre is. 2022-ben 17,4 millió tonna hulladékot exportált, míg 2023 első felében 9 millió tonnát (+4,5% év/év). Európában eltérőek a vélemények a hulladékellátásról. Az EURIC, az EU újrahasznosító iparát képviselő szövetség jelenleg nem látja kockázatosnak a helyzetet ellátásbiztonság szempontjából. Ugyanakkor a Betonacélgyártók és Exportőrök Szövetségének (IREPAS) becslései szerint, az európai acélgyártók elektromos ívkemencékre (EAF) történő átállásával az EU akár 5 éven belül hulladékimportőrré válhat. 2022-ben az elektromos ívkemencék (EAF) aránya az európai acélgyártásban csupán 43,7% volt, azonban ez a szám jelentősen növekedni fog az elkövetkező 3-5 évben.

Az EU hivatalosan is készül arra, hogy a stratégiai nyersanyagok listáján a hulladék is szerepeljen. Néhány európai ország hatóságai erőfeszítéseket tesznek a piacuk megvédésének érdekében. Az olasz hatóságok például szigorították a hulladék kivitelének feltételeit, azt kritikus nyersanyagnak minősítették és az exportja nyilvántartáshoz kötött. Ahhoz, hogy a jövőben Ukrajna az EU tagja legyen figyelembe kell vennie ezeket a szabályozási tényezőket, mivel azok hatással lesznek az EU-hoz való csatlakozáskor.

Törökország

Törökország a világ vezető hulladék felhasználója (2022-ben 30 millió tonna) és importálója, ami a helyi acélipar magas elektroacélgyártási kapacitásának (2022-ben 71,5%) tulajdonítható. Az európai hulladékexport legnagyobb részét Törökország használja fel. 2021-ben az EU 19,1 millió tonna hulladékot exportált, ebből 13 millió tonna Törökországba került. Ugyanezek a számok 2022-ben 17,4 millió tonna és 10,7 millió tonna volt.

Azonban 2022-2023-ban Törökország csökkentette a hulladék felhasználását. 2023 január-szeptember időszakában Törökország hulladékimportja éves összehasonlításban 16,4%-kal, 14,1 millió tonnára csökkent, míg 2022-ben a nyersanyagimportját éves összehasonlításban 16,5%-kal, 20,9 millió tonnára redukálta. Az import csökkenése a török lapos acéltermékek 2022-es belföldi és európai keresletének csökkenésére, valamint a 2023 februári földrengést követő acél iránti aktív keresletre vonatkozó beteljesületlen várakozásokra, a növekvő inflációra és a líra leértékelődésére vezethető vissza.

Ukrajna

Annak ellenére, hogy nő a begyűjtött mennyiség, 2023-ban elmarad a fogyasztói kereslet szintjétől. Az UAVtormet egyesület adatai szerint Ukrajnában a begyűjtött acélhulladék mennyisége 2023 január-október időszakában 13,4%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest, elérve az 993 ezer tonnát. Ugyanezen időszakra vonatkozóan a belföldi felhasználás 797 ezer tonnát tett ki. Ugyanakkor az Ukrmetallurgprom számításai szerint 2023-ban körülbelül 6,2 millió tonna acélgyártással terveznek (10 hónap alatt eddig 5,2 millió tonnát állítottak elő), amelyhez az acélgyártóknak 1,9 millió tonna hulladékra van szükségük. Az ukrán hulladékgyűjtők 2023-ra mintegy 1,25-1,3 millió tonna hulladék összegyűjtését tervezik, azonban előrejelzéseik talán túl optimisták, hiszen az év vége felé közeledve már nem maradt sok idő a tervezett mennyiség eléréséhez.

2023-ban folyamatosan növekedett a hulladék kivitele, melynek alakulása az utóbbi években hullámzó volt. Az UAVtormet szerint a 2023-as év első 10 hónapjában az acélhulladék export 146,9 ezer tonna volt, ami 3,9-szerese az előző év azonos időszakában regisztrált mennyiségnek. A 2023-as évben a hulladék export mennyisége jelentősen meghaladta a piaci várakozásokat. Az év elején az UAVtormet még 50-80 ezer tonnára becsülte a 2023-as hulladékexport mennyiségét, majd szeptemberre ez a szám 180-200 ezer tonnára emelkedett.

Az ukrán hulladék legfőbb exportcélpontja az EU. A legnagyobb importőrök január és szeptember között Lengyelország (32,7 millió dollár, 86,6%), Görögország (2,7 millió dollár, 7,2%), és Bulgária (1,1 millió dollár, 2,9%) voltak. Az Eurostat szerint 2023 első felében Ukrajna hulladékexportja az EU-ba 89,8 ezer tonnát tett ki, ebből 82,2 ezer tonna Lengyelországba került.

Ezzel együtt Ukrajna európai integrációs törekvései exportkonfliktust generálnak. Az EU-n belül a hulladék exportjához szükséges eredetigazolás (EUR.1) költsége tonnánként mindössze 3 euró, míg ez a világ más régióiba történő szállítások esetén tonnánként 180 euró vámterhet jelent. Egyik oldalról Európa nem függ az ukrán hulladéktól, sőt, ő maga a legnagyobb exportőr, másrészről Ukrajna közelgő uniós tagságával a hulladékpiac közös lesz, országos szintű szabályozással.

Mivel az EU jelentős hulladékexportőr, így az Ukrajnából származó hasonló nyersanyagok beszállítása nem játszik kiemelkedő szerepet az európai piacon. Az UAVtormet szerint Ukrajna a jövő évben mintegy 500 ezer tonna hulladékot exportálhat Lengyelországba. A jelentős export nyersanyaghiányhoz vezethet a belföldi piacon, mely veszélyeztetheti az Európai Bizottság ukrán acélgyártás zöldítésére vonatkozó terveit. Jó példa erre, hogy 2023 márciusában az Interpipe Steel elektroacélgyártó hulladékhiány miatt rövid időre leállította a termelését. Éppen ezért az acélgyártók támogatják a hulladék Európába irányuló exportfeltételeinek szigorítását, különösen a hulladékexport ideiglenes korlátozását és a szürke zónák felszámolását.

A háború utáni helyreállítás során az ukrán acéliparban a hulladék jelentősége egyértelműen nőni fog. Az acélipar megújítása és modernizációja Ukrajna EU-csatlakozásával kapcsolatos kérdéseket vet fel. Az európai acélgyártók az elektromos ívkemencék és a direkt redukált vas (DRI) üzemek építésének irányába haladnak. Az ukrán acélipari szereplők szintén dönthetnek emellett az lehetőség mellett, ugyanis Ukrajnának elegendő vasérctartaléka van a DRI előállításához. Azonban a DRI-t az elektromos ívkemencékben hulladékkal együtt használják fel, így a hulladék elérhetősége hosszú távon fogja meghatározni az ukrán kohászat dekarbonizációs lehetőségeit.

Jövőbeli kilátások

A hulladék fontos szerepet játszik abban, hogy a globális acélipar elérje szén- dioxid semlegességi céljait. Világszerte az acélgyártók tervezik vagy már megvalósítják az olyan projekteket, amelyek az EAF hatékonyabb kihasználására irányulnak, így a globális hulladékfelhasználás várhatóan növekedni fog. Jelenleg az oxigénes konverter és az elektromos ívkemencés acélgyártási technológiák aránya 70/30, azonban ez az arány 2030-ra várhatóan 60/40-re fog módosulni. Az EAF technológiával történő további termelés biztosításához évente több mint 300 millió tonna hulladékra lesz szükség a fenntartható acélgyártáshoz.

Kína tervei szerint megnöveli a hulladék alkalmazását az acélgyártásában, ezzel csökkentve vasércfüggőségét és hozzájárulva a CO2 kibocsátás csökkentéséhez. Az Ipari és Információs Technológiai Minisztérium (MIIT) szerint 2030-ra a Kínai Népköztársaság 100-200 millió tonna új EAF kapacitással rendelkezhet.

A POSCO becslése szerint a globális hulladék felhasználás 2030-ra elérheti a 778 millió tonnát, ami a 2021-es évhez képest 15,1%-os növekedést jelent. A Fact.MR szakértői szerint a globális acélhulladék piac várhatóan évente átlagosan 4,9%-kal fog növekedni, és 2033-ra eléri az 1,05 milliárd tonnát.

A hulladék iránti kereslet növekedése világszerte megfigyelhető lesz, de főként a dinamikusan növekvő és fejlődő gazdaságok, mint például Kína, India (ahol már most előre láthatóak a hulladék hozzáférhetőségével kapcsolatos problémák), valamint más fejlődő régiók növekvő igényei határozzák majd meg. Kínában a 2022-es 260 millió tonna hulladék felhasználás 2030-ra várhatóan meghaladja majd a 350 millió tonnát.

Több országban már jelenleg is stratégiai nyersanyagnak tekintik a vashulladékot. A legtöbb ország az export helyett inkább a belföldi fogyasztásra fog összpontosítani, ami növelni fogja a hazai és regionális hulladékkereskedelmet, és intézkedéseket fog hozni a legnagyobb fogyasztók által importált hulladék felhasználására. Ezzel ellentétben a legnagyobb exportőrök egyre inkább korlátozni fogják a hulladék exportját.

Az acéliparban az elektromos ívkemencék használata a CO2-kibocsátás csökkentésének a legegyszerűbb módja, a már meglévő gyártási technológiák kihasználásával. A probléma, hogy világszerte nem gyűjtenek össze elegendő hulladékot ahhoz, hogy teljesen áttérjenek az elektromos ívkemencés acélgyártásra. Ezért már most versengenek az országok a hulladékhoz való hozzáférésért, és ez a verseny a jövőben tovább fog fokozódni.

Meg fog nőni továbbá az igény a jó minőségű, minimális szennyezőanyag tartalmú hulladék iránt. Elméletileg az acélhulladékot végtelenszer újrahasznosíthatjuk, azonban a gyakorlatban minden ilyen újraolvasztással nő(het) az acélban lévő káros szennyeződések mennyisége, ami sok esetben negatívan befolyásolja a késztermékek minőségét. Ezért a hulladékipar kilátásai összefonódnak a törmelék szétválogatására és az abból származó szennyeződések eltávolítására irányuló technológiák fejlesztésével és alkalmazásával.

A világ acéliparának jövője tehát közvetlenül függ a hulladékpiac helyzetétől. Egyrészt az acélgyártók és a hulladékkereskedők szorosan együttműködnek egymással, ugyanakkor érdekeik gyakran ellentétesek, ezért lényeges egyensúlyt teremteni köztük a gazdaságpolitika eszközrendszerén keresztül.

forrás: www.gmk.center